@Társadalmi viták Magyarországon

"MÉM a kultúra valamely eleme, amely utánzással képes terjedni és torzulások miatt átalakulhat, a társadalom gondolkodását befolyásolja."

MAGYARORSZÁG HANYATLÁSA

Polczer Miklós

2019

Az emberiség története során mindig voltak erőszakos cselekmények, sőt nagy területre kiterjedő, komoly emberveszteséggel járó háborúk. Olyan jellegű, az egész világra kiterjedő mészárlásra, egész népcsoportok fizikai megsemmisítésére törekvő háborúk első esetben a XX. század elején robbantak ki. Ez a látszólag megmagyarázhatatlan öldöklés egészen a század közepéig tartott és Magyarország is részese volt. Mi a vesztes oldalon fejeztük be a háborút, elvesztettük az ország területének és lakosságának 2/3-át, gazdasági és tudományos tekintélyünk nagy részét. Azt gondolom, hogy jelenleg a véres ötven év előtti helyzethez hasonló morális mélységben vagyunk és fennáll pusztulásunk esélye.

Hanyatlásunk a XX. század kezdetén indult el és a befejezéshez közeledik. Nem dolgoztuk fel a múlt eseményeit, nem dolgoztunk ki stratégiát hibáink kijavítására. Az oktatás és a társadalmi közbeszéd folyamatosan elkendőzte a valódi eseményeket és a népet igyekeztek a tudatlanság homályában tartani.

Történelmünket a 77 magyar népmese című könyvből tanították és gondosan elkerülték bűneink és valódi történelmi helyzetünk kitárgyalását.

Írásom célja, hogy laikusként szembesítsem az olvasókat az általam megismerhető eseményekkel és felhívjam a profi történészek figyelmét felelősségükre.

folyt.köv.

1904-1953-ig véres 50 év

Az erőszak nem az emberiség létszámának függvénye, hiszen az évszázad elején 2 milliárd, végén 6 milliárd volt. A fegyverek is sokkal fejlettebbek voltak az évszázad végén, mégis a legnagyobb pusztulások a század első felében voltak.

A gazdasági válság és a demokráciák előretörése, valamint a fegyverzet fejlődése csak részleges magyarázatok. Valójában a mélyen rejlő öldöklési vágy kielégítése volt a cél. Minden más ok csak egyes országokra vonatkozott, míg másokra nem. Sokkal inkább katonai jellegű és vérszomjas vallások és ideológiák voltak az okozók.

Nem lehet az antiszemitizmusért néhány embert okolni, mert miért engedelmeskedett nekik sok millió?

Államokon belüli szervezett erőszak működött népcsoportok ellen. Időnként külföldi betolakodók gyilkolták le őket, időnként a saját szomszédjaik.

Hermann Göring nagy faji háborúnak nevezte a II. Világháborút. Ma már azt mondhatjuk, hogy a fajok megszűnőben vannak. Ez a népek keveredéséből és az egyesülési vágyból származik.

Ennek ellenére a biológiai azonosság nem szűnteti meg a viselkedési és megjelenési „másság” miatti ellenszenvet. A legcivilizáltabb emberekben is felfedezhető a lappangó alapvető ösztönök jelenléte. Ezek az ösztönök pedig időről-időre elszabadulnak.

Szórvány etnikai csoportok hálózatokat képeznek és építenek. Az asszimiláció hirtelen felerősödése is etnikai konfliktusokhoz vezet, (Bosznia). A férfiak megsemmisítésével és a nők erőszakos megtermékenyítésével pusztítja el a másikat. A genetikai keveredést nem követi a valódi, gondolati integritás, a vérviszályok évszázadokon keresztül követik az etnikailag megkülönböztethetetlen, de ellenséges csoportokat. Először Clar von Linné svéd botanikus 1758-ban állított fel egy fajilag megkülönböztethető sorrendet. Négyféle népcsoportot különböztetett meg: európai-, amerikai-, ázsiai-, és afrikai. Később több hasonló ilyen elmélet született, a népcsoport megjelenése, vérmérséklete és intelligenciája alapján. Még a modern korban fel-felbukkan a vagyonnal, sőt akár a hivatallal és státussal járó örökletesség elve. A rasszisták ragaszkodnak ahhoz, hogy a vérben nemcsak a bőrszín és az arcvonások öröklődnek, hanem az intelligencia, a tehetség, a jellemvonások, az erkölcsiség és a bűnözésre való hajlam is. A kevert fajokból álló népességet pedig a faji zűrzavar szörnyűséges példájának tekintik.

Legszélsőségesebb formája a diszkrimináció, a szegregáció, az üldözés, a kiűzés és végül a megsemmisítés. A XX. század német antiszemitizmusa egy általános jelenség szélsőséges megnyilvánulása volt. A népirtásban aktívan résztvevők közül sokan pusztán anyagi becsvágyból cselekedtek. Mások egyszerű engedelmes emberek voltak, míg voltak ideológiailag átnevelt fiatalok egy züllött vallás szorításában.

Fel kell ismernünk, hogy a faji világnézet alapvetőnek számított és ez az emberi biológia sajátos felfogásában gyökerezett. Úgy hitték, hogy hasonlóan az állatvilághoz két faj keresztezéséből egy hibrid jön létre, amelynek képességei eltérnek az eredeti fajokétól. Példaként a szaporodási képesség hiányát említették: (ló+szamár=öszvér, amely nem szaporodik.) Az elmélet, mint sikeres „mém” már az egész világra kiterjedt. Különösen Közép- és Kelet Európában volt elterjedt, mert összeférhetetlenség jött létre az etnikai identitás és a politikai szerkezet között.

                                                                 

folyt.köv. 

Vér szerinti határok

Közép- és Kelet Európa etnikai térképe rendkívül tarka volt. Északon a litvánok, lettek, a fehéroroszok és az oroszok voltak, ezek nyelvileg is elváltak. Középen a csehek a szlovákok és a lengyelek, délen az olaszok, a szlovének, a magyarok, a románok, a balkáni részen pedig a szlovének, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok, az albánok, a görögök és a törökök. Ráadásul az egész területen mindenhol német nyelvű közösségek helyezkedtek el szórványosan. A különböző német dialektikusokat egyaránt beszélték minden vallási felekezethez tartozók. Miután az 1800-as éveket követően kialakul a nemzet állam, mint politikailag ideális szervezet, ezek a heterogén etnikai csoportok bomlásnak indultak. A nemzet államokban is számolni kellett az etnikai kisebbségekkel és a határokon kívüli diaszpóra csoportokkal. Minél inkább alkalmazni akarták a nemzet állam modelljét, annál inkább nőt a konfliktus veszélye. Az irányíthatóság miatt a legkisebb etnikai csoportokat igyekeztek kirekeszteni a polgári jogokból, miközben az állampolgári terhek egyre nőttek. Mi sem lehetett könnyebb annál, mint egyes csoportok kizárása a közjóból. Az azonban kevésbé nyilvánvaló, hogy a társadalmi kirekesztés a gyors gazdasági növekedés időszakát is követően megtörténhet, hiszen a növekedéssel járó előnyökből nem részesül mindenki egyenlően. Sőt, lehetséges, hogy a felfelé ívelés nyerteseinek kis csoportja lesz az, amely a lefelé szálló ágban a megtorlás célpontjává válhat. Legismertebb példája ennek, ami az európai zsidósággal történt. A németországi és más országbeli antiszemita pártok sikereit az 1880 körüli gazdasági válsággal magyarázzák.

Az osztrák-magyar monarchia legalább 18 nemzetisége szóródott szét 5 különálló királyságban, két nagyhercegségben, egy hercegségben, hat grófságban és további hat különböző területi egységben.

Klerikális volt a kormányzat, de szabadelvű volt az élet. A magyarországi lakosság majdnem fele nemzetiségi volt. Az idős Ferenc József nem tudta egyben tartani a dualista birodalmat.

                                                           folyt. köv. 

A zsidó kérdés.

Egész nyugat- Európában elterjedt a zsidóság visszaszorításának igénye. Már az 1890-es években megjelent a végső megoldás, azaz a zsidóság, mint „fertőző” faj kiirtásának gondolata. A német antiszemitizmus látszólag értelmetlen volt, hiszen a lakosság mindössze 1%-a volt zsidó és az ő endogámiájuk erősebb volt, mint más népcsoportoké. Jelentős közösségeik Oroszországban, Osztrák-Magyar Monarchia keleti területein, Romániában és természetesen az innen kivándorlók révén az USA-ban voltak. A vegyes házasságokból született gyermekek száma Poroszországban 60-125 ezer közé tehető. A zsidóság tényleges üldöztetése ennek ellenére nem volt gyakorlat, szemben Oroszországgal, ahol a zsidóság jelentős kivándorlással reagált. Németországban úgy tűnt, hogy a zsidó kérdés a szexuális összeolvadás révén megoldódik.

A gazdasági és az üzleti világban a zsidók sikerei ellenszenvet szültek. Még Marx is írt egy cikket a kérdésről és elterjedt a nézet, hogy a kapitalista és a zsidó azonos. A zsidóság nemcsak a gazdasági, hanem az értelmiségi rétegben is jelentős arányban volt jelen. Egyedül a hadseregben nem voltak sikeresek. Az irigyek és a sikertelenek körében volt ellenszenv irántuk.

A zsidó népesség sikere még szembetűnőbb volt az osztrák-magyar monarchiában, ahol a városi népesség nagyobbik része zsidó volt. A bécsi értelmiség jelentős részét ők tették ki: látható, hogy a gazdasági antiszemitizmus erősebb volt, mint a faji. Ebből látszik, hogy a faji előítéletek alakulását a gazdasági fellendülés éppúgy előidézheti, mint a válság.

Az első erőszakos események „pogromok” Oroszországban robbantak ki a forradalom idején és utána,a lakosság körében kizsákmányolónak tekintett és iskolázottságuk, valamint a kereskedelemben és iparban elfoglalt helyzetük miatt irigyelt zsidóság ellen. Oroszországban elterjedt a vereség érzése a japánok ellen vívott vesztes háború miatt. Legyőzhető ellenségre volt szükségük.

„Néhány törzs együttélésében Európában más kiutat nem találunk, mint a kölcsönös tömegmészárlást.”

Lev Trockij

                   folyt.köv.                 

    

Az I. Világháború

1914. június 28-án egy tüdőbeteg, 19 éves boszniai fiú, Gavrilo Princip végrehajtotta a történelem legnagyobb hatású terrorcselekményét.

1908-ban a monarchia annektálta Boszniát, amely felett laza fennhatósággal bírt. A bekebelezés legnagyobb ellenzője Szerbia volt, mivel Jugoszláviát, egy homogén nemzetállamot szándékoztak létrehozni. A nacionalizmus viszont veszélyes volt az európai monarchiák számára. A monarchia túl nagy ellenfél volt Szerbia számára, ezért a terrorizmus eszközeivel akarták az új Jugoszláv egységet megteremteni. Jelszavuk: „Egyesülés vagy Halál”. Vezérük Dragutin Dimitrijevics ezredes volt. Ő képezte ki azt a három fiatal terroristát, akik egy öngyilkos merényletre készültek a monarchia trónörökösének meggyilkolására. Négy Browning M1910 revolverrel, 6 bombával és néhány cián tablettával átküldték őket a határon.

A kitervelt folyamatba valami hiba csúszott, mert Ferenc Ferdinándot és feleségét szállító autó elhaladt a kis híd előtt, ahol Gavrilo Princip a merényletre kijelölt ember volt és ő nem lőtt. Furcsa módon az autó és a kíséret az utca végén megfordult és visszatért a hídhoz. Ekkor hajtotta végre a gyilkosságokat a merénylő.

Ez a mozzanat furcsa, ismeretlen tényeket is feltételez, olyan gondolatok is megfogalmazódtak, hogy a magyar titkosszolgálat részt vett a merénylet tervezésében és végrehajtásában.

1914. július 30-án a szentpétervári német nagykövet táviratot küldött Berlinbe, amelyben az orosz külügyminiszterrel folytatott beszélgetéséről számolt be. A Szerbia védelmét szolgáló mozgósítás „tovább már nem halasztható az európai tűzvész veszélye ellenére sem”. Az osztrákok ragaszkodtak ahhoz, hogy ők is részt vehessenek a merénylet kivizsgálásában. Miután a szerbek ezt elutasították, Ausztria hadat üzent Szerbiának. Ma már tudjuk, hogy a Balkán volt a lőporos hordó és, hogy az osztrák-magyar monarchia gyújtotta meg a kanócot. Mennyire voltak előre láthatóak a következmények vagy csak utólagos magyarázat a történtekre?

Oroszország nyíltan kiállt Szerbia mellett. A német császár arra hivatkozva, hogy tudja, „Oroszország, Franciaország és Anglia az osztrák-szerb konfliktust Németország elpusztítására akarja felhasználni”, mégis az áldozatok oldalára áll, nem a terroristákéra.

Az európai országok már régen felkészültek a háborúra. Mindenki elfoglalta helyét a konfliktusban és arra számítottak, hogy egy évnél tovább nem tarthat.

Az oroszok néhány évvel a Japántól elszenvedett vereség után nem nézhették tétlenül Szerbia megszégyenítését, különösen Bosznia osztrák annektálására való tekintettel.

Mivel az érintett országok nagy része gyarmatosító volt, az első pillanattól tudni lehetett, hogy a háború az egész világra kiterjed.

Az első összecsapás Németország és Franciaország között történt. A német hadjárat kezdeti sikere után elakadt. A második összecsapás Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között zajlott, amit az oroszok, vasúti hálózatuk hiányossága miatt elvesztettek. Ezzel a helyzettel holtpont alakult ki, egyik fél sem tudott győzni, de ellenfelük meg tudta vetni a lábát és nem gyengült el. A németek felszólították a mozlim világot, hogy lázadjanak fel gyarmatosítóik ellen. Mivel 120 millió mozlim brit-, francia- vagy orosz uralom alatt élt, ez a felhívás akár egy dzsihádként is értelmezhető.

folyt.köv.

A megadás.

Az elhúzódó állóháború, a nagy ember veszteség részben sérülések, részben fogolyejtés miatt a felek kimerültek. A demográfiai fölény miatt a franciák és a britek elegendő emberi utánpótlást tudtak bevonultatni, míg az ellenfél harcképessége egyre gyengült. 1917-ben Oroszország elsősorban nagyarányú megadások és dezertációk miatt szenvedett vereséget. A veszteség több mint felét a foglyok tették ki, akik az erők 16%-át jelentették. Ausztria és Olaszország ember vesztesége is hasonló volt. Előbbi 25%, utóbbi nagyarányú caporettói megadása miatt majdnem végzetes arányú veszteséget szenvedett. 1918 márciusában több angol esett fogságba, mint az előző években összesen. Július 30-a és október 21. között negyedével nőtt a brit kézen lévő németek létszáma. Mindez a harci szellem összeomlása miatt volt. A német győzelem kizártnak tűnt és ez a nézet gyorsan elterjedt a katonák között, a győzelem hiányából vereség lett. Ráadásul az influenzajárvány is pusztított a harcmezőn.

folyt.köv.

A háború keleten.

Egy zsúfolt szállodai bálteremben - az orosz határ közelében - 1914. június 28. éjjelén, gyalogsági tisztek összejövetelén a monarchia minden népességének tagjai képviseltették magukat. Mindegyik a maga módján reagált a trónörökös ellen elkövetett merényletet jelentő táviratra. Zoglaner őrnagy követeli az összejövetel azonnali feloszlatását, amivel Zschoch százados nem ért egyet. Bosznia nagyon messze van innen. Ellenőrizetlen hírekre meg nem adunk. – mondta Babenhausen százados. Bravó – kiálltja Nagy Jenő báró, magyar nemes, akinek nagyapja soproni zsidó, megtestesíti a magyar dzsentri minden hibáját. „Nagyon igaza van, ha a trónörököst valóban megölték, lesz helyette más!” Senyei urat, aki nemesebb vérű volt, félelem fogta el, hogy ez a zsidó ivadék felülmúlhatja magyar érzésben. Ezért így szólt nagyhangon: ha meggyilkolták, arról semmi biztosat nem tudunk, másodszor semmi közünk hozzá! A részeg Batthyány gróf honfitársaival magyarul kezdett beszélgetni. A szlovén Jellasics dühbe gurult. A magyarokat éppúgy gyűlölte, mint a szerbeket. A monarchiát szerette. Hazafi volt. Az egyik magyar kijelenti, hogy Jellasics-ék „boldogok lehetnek, hogy vége ennek a disznónak!” Trotta hadnagy részegen szólásra emelkedik, azzal fenyegetőzik, hogy bárkit lelő, aki még egy szót szól a halott ellen és csendet parancsol, holott a magyar tisztek magasabb rangúak nála. Benkői gróf int a zenekarnak, hogy játsszák Chopin halotti indulóját, de a részeg vendégek folytatják a táncot.

Trotta úgy dönt, hogy lemond megbízatásáról, ukrán tiszti szolgája pedig dezertál és haza megy. A Trották hazája széthullott. A sok  etnikumú birodalmak széthullását az is erősítette, hogy a Baltikumtól a Balkánig jellemző előrenyomulások és visszavonulások a civil lakosságnak nagy veszteséget okoztak. Az orosz letelepedési sávban élő zsidókra volt a legveszélyesebb. Sok zsidót kivégeztek az oroszok és nagy fosztogatások is voltak. 1914. október 14-én 4000 zsidót űztek ki otthonából Grozinban és megtiltották, hogy bármit magukkal vigyenek. Vilnius környékén 19 zsidófalut pusztítottak el. Nemcsak zsidókat, hanem németeket, romákat, magyarokat és törököket is deportáltak. Összesen mintegy 250 ezer embert. A civilek között is elszabadult a hosszú ideje halmozódott gyűlölet és a háború is első alkalommal az ipari technológiák által támogatott hatékony gyilkolás volt.

 

folyt. köv. 

A vörös pestis.

Németországban, Törökországban is lázongás volt a hosszúra nyúlt háború miatt, de végül is Oroszországban fordult komolyra a helyzet. II. Miklós cár egy gyengekezű, kevéssé intelligens uralkodó volt és nem is vette észre, hogy egy zendülés alakult ki. Raszputyin meggyilkolása miatt a helyzet egyre zavarosabbá vált. A cár helyét egy ideiglenes kormány vette át, de a vezetők ragaszkodtak a háború folytatásához. A bolsevikokat meglepetésként érte a helyzet. „Elképesztő!”, kiáltott fel Lenin, amikor értesült a dologról Zürichben. „Haza kell mennünk!” A német vezetés kapott az alkalmon, pénzt és utazást is biztosított számukra, hogy zavart keltsenek. Két hónappal később, 1917. október 24-én a bolsevikok megszervezték saját puccsukat. A németekkel folytatott béketárgyalásokon a külpolitikáért felelős Trockij próbálta döntetlenre kihozni a helyzetet, de a németek közben bevonultak a Baltikumba, Lengyelországba és Ukrajnába. Trockij kénytelen volt megadni magát és elfogadta a kapitulációt. Ezzel keleten a németek nyerték a háborút.

Az I. Világháborút az Osztrák-Magyar Monarchia láthatóan elvesztette. Azért, hogy a tárgyalások előtt valamivel jobb pozíciót nyerjenek, a császár elindított egy tengeri támadást Dél-Olaszország ellen. Összeállítottak egy flottát, amelynek vezérhajója a Szt. István nevű, erősen páncélozott és nagy ágyúkkal felszerelt csatahajó volt. A hajónak ez volt az első bevetése. A császár a flotta parancsnokának Horthy Miklóst nevezte ki, mivel ő volt az, aki a háború során át tudott hatolni az olasz tengeri aknazáron. Elindították a flottát, de egy olasz járőr meglátta a horizonton a nagy füstöt (mivel gőzhajók voltak) és motorcsónakjukkal odamentek, hogy megnézzék, mi az? Csónakjuk kb. 8 méter hosszú és 3 m széles, két kis torpedóval és egy géppuskával felszerelt, kétszemélyes felderítő, harcra alkalmatlan eszköz volt. A helyszínre érve, látták a flottát, csónakjukkal bementek a hajók közé. Mivel a parancsnokok nem állítottak őrségeket, senki sem vette észre őket. Közvetlen közelről a Szt. István csatahajó vízvonala alatt, a kazánok környékén mindkét torpedójukkal eltalálták a hajót. A kavarodást kihasználva elszeleltek a környékről. A Szt. István néhány óra alatt először az oldalára, majd a hátára fordult és elsüllyedt. Szürreális látvány volt, ahogy a legénység a dőlő hajó oldalán futottak fel a hajó fenekére. Dokumentum felvétel van az esetről. Ezzel meghiúsult az akció. A hajónak kb. 1500 fős legénysége volt, ennek nagyjából fele meghalt. Azt, hogy Horthy hol volt az esemény időpontjában, nem tudni. Az olasz haditengerészet napját az óta is ezen a napon ünneplik. (Archív felvételen láttam az olasz katonák kitüntetését és csónakját.)

Az 1919-ben Versailles-ban összegyűlt vezetőknek meg kellett állapodniuk egy olyan békeszerződésről, amely kielégítette a győztesek igényeit, megőrizte a vesztesek létfeltételeit és megbüntette a felelősöket. Wilson amerikai elnök azt a gondolatot vetette fel, hogy a népek önrendelkezése legyen az első számú szempont. Ezt így a maga nyers valóságában nem lehetett megvalósítani, mert például Németország a szórvány népesség miatt még nyert is volna területeket vesztes létére. A brit liberális gondolkodók szerint a homogén nemzet államok az egyetlen keret a liberális állam számára, ezért felemelték szavukat a görög és olasz függetlenség mellett. Mivel valamennyi országban volt szórvány népesség, ezért bár törekedtek rá, nem volt lehetőség az elv megvalósítására. Magyarországot különösen sújtotta a trianoni szerződés. Jelentős számú magyar rekedt a megcsonkított ország határain kívül. Ez azért is történt, mert a monarchia idején sok magyar költözött a magyar területeken kívülre, részben munkája miatt is. Másrészt a környező országokat a sajátjaként kezelte az ország, holott státuszuk „a magyar korona országai”-ként szerepeltek. Mivel az 1919. március 21-én kitört szocialista forradalom megfosztotta a királyt trónjától és kikiáltotta a köztársaságot, nem volt közjogi kapcsolat az eddig Magyarországhoz tartozó és az anyaország között. Ezt kihasználva az összes ilyen ország azonnal levált Magyarországról. Ez az önrendelkezési elv csak a legyőzöttekre vonatkozott. Ráadásul, a tanácsköztársaság felszámolta a közjogi hálózatot, de újat nem volt ideje létrehozni. Még a Versailles-i tárgyalásokra sem ment el senki, csak a végeredményt aláírni mentek oda. A tanácsköztársaság 1919. március 21-én alakult meg Kun Béla vezetésével. Május 5-én gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányt alakított Aradon, majd székhelyüket áttették Szegedre. Az ellenforradalmi kormány hadügyminisztere Horthy Miklós altengernagy volt. Nehéz idők és zavaros helyzet volt, mert a magyar hadsereg szétszéledt, hiszen a román, horvát, szlovén tagjai hazatértek és a maradék haderőt a köztársaság hadseregébe sorozták be. Ez a vörös hadsereg indított egy úgynevezett északi hadjáratot május 20-án azért, mert meg akarták akadályozni, hogy a román és a cseh seregek egyesülni tudjanak és elfoglalják az országot. A román hadsereg másik része a Tisza vonalában helyezkedett el, és amikor a magyar sereg elindult északra, ők átlépték a Tiszát és folyamatos haladással egészen Győrig jutottak. Ekkor bekövetkezett az a helyzet, hogy a románok elfoglalták egész Magyarországot. Háromszáz vonatszerelvény gépet, élelmet, műkincseket, élő állatokat vittek ki az országból magyar mozdonyokkal és vagonokkal, amiket szintén megtartottak. Amikor a Nemzeti Múzeumot akarták kifosztani, egy amerikai tiszt egyetlen lovaglópálcával kergette el őket. Szobra a Szabadság téren található. Egy bírósági döntés értelmében az Erdélyre vonatkozó relikviákat később mégis át kellett adni Romániának.

A vörös hadsereg bevonult Kassára, élén Horthy Miklóssal, ahol fehérruhás szüzek és virágfonatok köszöntötték őket. Vegyük észre, hogy az ellenforradalmi kormány május 5-én alakult meg, Horthy ennek volt a hadügyminisztere és ugyanez a Horthy 20-án már a vörös hadsereggel indult északi hadjáratra. Tehát a kommunisták szolgálatába állt.

Ezért hamisították meg azt a filmet (amit láttam), hogy Horthy fehér lovon egy páncélautó kíséretében belovagol Kassára. Horthy-t levágták a felvételről és csak a páncélautó látható, igaz néha feltűnik a fehér ló fara. Ezen kívül, olvastam Márai Sándor helyszíni beszámolóját az eseményről, mert ő újságíró is volt, ráadásul kassai születésű. A kormányzó tanács augusztus elsején lemondott. A franciák kizavarták Magyarországról a románokat és küldöttjei Kassáról Budapestre hozták Horthy Miklóst és kinevezték kormányzónak. Azért történt így, mert a franciák gyarmattartók voltak és a „kormányzó” a gyarmatosított terület irányítója. Ezt a magyar politikában ismeretlen rangot csak rövid időre szánták, arra gondoltak, hogy a királyság helyre áll és ez a cím megszűnik. Horthy kihasználva, hogy nem volt törvény, ami a kormányzó hatáskörét megszabta volna, nem támogatta IV. Károly megkoronázását. Államformának ugyan a királyságot nevezték meg, de nem volt király, így mint a király képviselője, ő irányította az országot. 23 évig. Mivel belevitte az országot a II. Világháborúba, vesztesként jóvátételt kellett fizetnünk 1978-ig. Így összesen 58 évünk veszett el egy kevéssé intelligens, akarnok diktátor miatt!

Tehát a nacionalizmus darabokra szaggatta az osztrák-magyar monarchiát. Magyarországon antiszemita „fehérterror” zajlott, miután megdöntötték a zsidó származású Kun Béla rövid életű szovjet rendszerét. A nemzetállamok kialakulása a kisebbségek pusztulását jelentette. A kontinensen teret nyert a nacionalizmus.

Az I. Világháborút követő években az Egyesült Államok rendkívül gyors gazdasági és kulturális fejlődésnek indult, Európa főleg a fegyvergyártásra rendezkedett be, a jövedelmek jelentős része a felső osztály kezében összpontosult. Az 1925-re kialakult gazdasági világválság a munkanélküliség nagyarányú elterjedésével járt. A megszokott gazdasági intézkedések használhatatlanok voltak a válság kezelésére. Arra jutottak, hogy a fellendülés csak a viszonylag zárt, önellátást célzó gazdaságtól várható. A teljesítmény csak egy totalitárius állam viszonyai között fokozható. Mussolini azonnal át is vette az elvet. Az elnevezés egyaránt alkalmazható volt a sztálini Szovjetunióra és a hitleri harmadik birodalomra. Lényege az élet minden területének teljes irányítása. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a totalitárius állam elit funkcionáriusaiból egy „új osztály” emelkedjen fel. A gazdasági élet minden szegmense fölötti irányítás, a nyilvánosságtól való elzárás és az elszámoltathatóságtól való abszolút függetlenség megkönnyítette a párt privilégiumok igazolását és finanszírozását. Tehát a vezetők olyan pozíciót élveztek, hogy sikkasztás és korrupció révén gazdagodhattak.

Figyelmesen olvassa el az előző szakaszt és hasonlítsa össze a mai (2019), magyarországi politikával.

Magyarországon a választójogot 1920-ban leszűkítették. Olasz-országban megjelent a fasizmus, Mussolini találmánya. Magyarországon a monarchikus berendezkedés látszatát keltették azzal, hogy a régens Horthy Miklós. A hatalmat azonban nevében először Gróf Bethlen István, majd Gömbös Gyula gyakorolta.

Oroszországban a lakosság köréből kiválogatott nemzetiségek, kuláknak bélyegzett rétegek munkatáborokba szállítása, majd agyondolgoztatása, csaknem annyi áldozattal járt, mint Hitler haláltáborai.

Hitler giccses képeslapok eladásából élt, egy lusta, középszerű, későn érő ember volt. A 20-as évek elején gengszter kalapban, szmokingja fölött hosszú viharkabátban, benne egy pisztollyal és egy kutyakorbáccsal egy román hercegnő budoárját látogatta. „Egy olyan ember, aki el akarja csábítani a szakácsnőt, vagy mint egy renegát villamosvezető.”

A Német Köztársaság a lehetetlenre vállalkozott. Egyszerre akart jóléti államot teremteni és fizetni a versailles-i szerződésben kirótt jóvátételt. Mindez akkora terhet jelentett, hogy 1923-ban hiperinfláció, 1929-ben defláció sújtotta. A nácik, az 1932-es választáson 37 %-ék szavazattal győztek. Hitler 1933. januárjában kancellár lett. A deficitből finanszírozott közmunka programot indított. A jóvátételt nem volt hajlandó fizetni, az is a kezére játszott, hogy a jóvátételi rendszer 1932-ben összeomlott.

A kezdetektől szisztematikus törvénytelenségeket követtek el, már 1933-ban 26 ezer ember volt bírósági ítélet nélkül „védőőrizetben”. Később a „hosszú kések éjszakájával” kezdődtek az azonnali kivégzések. Hitler azt mondta: ”tartották volna csak a háború kezdetén és a háború alatt ezt a 15 ezer héber népbolondítót mérges gázok alá, úgy amint ezt a német dolgozók százezrei voltak kénytelenek a harctereken tűrni, akkor a harctér milliós áldozatai sem lettek volna hiábavalók. Ellenkezőleg! 15 ezer bitangnak idejekorán való kiirtása egy millió értékes német életet, mentett volna meg a jövő számára.” (1933-ban Németországban 503 ezer zsidó élt, amely a lakosság 0,76 %-a.)

Folyamatosan szigorodó faji megkülönböztetés után 1937-ben a gestapó 3-as számú különleges bizottsága végezte el a kötelező sterilizálást a homoszexuálisokon és a nemi erőszakot elkövetőkön. Ezen kívül, támogatást nyújtottak minél több árja gyermek születéséhez.

A faji kérdés egyre inkább a gyűlölet és a kapzsiság felé fordult. Zsinagógákat és üzleteket gyújtottak fel, ezért sok zsidó elmenekült Németországból, 1933-ban 38 ezer, 1934-ben 22 ezer, 1935-ben pedig 21 ezren. Köztük 200 professzor, akik közül később 20-an Nobel díjasok lettek. A  „kristály éjszakát” követően felgyorsult a exodus, 1938-ban 40 ezer zsidó hagyta el Németországot, 1939-ben csaknem kétszer ennyi. Európa többi országában is hasonló hangulat uralkodott, így Palesztinába legtöbben pedig Amerikába menekültek.

A Lebensraum vagy élettér elméletet az 1890-es évek végén Friedrich Ratzel lipcsei földrajz professzor találta ki, majd Karl Haushofer politikai szakember fejlesztette tovább, akinek tanítványa volt Rudolf Hess. Részben az élelmiszertermelés, de különösen a hadsereg stratégiai nyersanyagokhoz való hozzáférése miatt.

Hasonló problémákkal néztek szembe a Japánok is és Kínával szemben akartak területet szerezni. Valójában a II. Világháború is Japán és Kína között tört ki, 1937. július 7-én Peking egyik külvárosában, a nyugaton Marco Polo hídként ismert helyen. Lengyelország német megszállása csak 1939. szeptember elsején kezdődött.

Európában vagy felkészületlenség, vagy a helyzet félreértése miatt nem háborúnak, hanem csak helyi konfliktusnak vélték az ázsiai helyzetet, vagy amikor Mussolini megszállta Abesszíniát, vagy amikor Hitlernek átadták a Szudéta-vidéket. Valószínű, hogy a nagy szövetséges, a Szovjetunió nélkül nem voltak elég erősek Hitler ellen. Még Amerika csatlakozása volt kétséges, ők inkább csak saját érdekeik szerint cselekedtek. Komoly üzleti kapcsolatokat ápoltak Németországgal, acélipari és mezőgazdasági anyagok szállításával. Valójában senki sem ellenezte, hogy Hitler szabad kezet kapjon Közép-Kelet Európában. Az ausztriai Anschlusst követően elvégzett felmérés szerint a válaszadók 43 %-a nem támogatta, hogy Nagy Britannia kiálljon Csehszlovákia érdekében, harmaduk válaszolt igennel, negyedüknek nem volt véleménye. Erre való tekintettel, Churchill 1938. március 14-én felszólította az alsóházat a „nagy szövetség” létrehozására. Tettével a nemzet többségének akaratát képviselte, írta az Economist. Ennyit a „nemzeti konzultációról”. Az angol bankok titokban megtámogatták a németeknek adott hitelt. Sok angol tisztségviselő szimpatizált Hitler politikájával. A háború nélküli világ végzetes képlete a diktátor akaratának való alávetettségen alapuló béke. Nagyobb gaztetteket követett el Sztálin, mint Hitler a háború első szakaszában. Így két gonosz közül kellett választani. Szórvány németség Romániában és Magyarországon is volt, általuk terjedt a nácizmus eszméje.

Csehszlovákia német megtámadása előtt a francia és angol külügyminiszter is eljutott arra a gondolatra, hogy Hitler nem épelméjű. A franciák és az angolok egymás ellen tettek diplomáciai lépéseket, halogatták a háborúba való belépésüket. 1939.márc. 15-én a németek bevonultak Prágába. Az angol megbékélési politika miatt Hitler kihasználva a helyzetet, 1939. szeptember 1-én reggel Lengyelország nyugati részén öt hadosztállyal átlépte a határt. Az állóháború kialakulását elkerülendő, a villámháború taktikáját alkalmazták. Ez a tankok és a repülőgépek taktikai összehangolása. Szeptember 28-án már Varsó is elesett.

Franciaország 1940. május 10.

1,8 millió francia katona esett fogságba. Több száz francia tiszt 35 kilométert masírozott az egyik hadifogoly elosztóból egy tranzit állomásra, egyetlen őr nélkül és senki sem szökött meg.

1938. noverében Berija javaslatára Sztálin elrendelte, hogy a szovjet fennhatóság ellenségeit különleges törvényszék elé kell állítani. Fizikai jelenlétük nem szükséges, mert az ítéletek előre megszülettek: halál. A Szmolenszk melletti Katyin erdejében több mint 4 ezer lengyelt akasztottak fel vagy lőttek tarkón és temették tömegsírba. Ezt a bűnt a szovjetek a németekre próbálták hárítani. Ez azonban csak egy volt a tömeges kivégzések közül. Összesen több mint 20 ezer lengyelt öltek meg. További likvidálások voltak a lwow-i, pinski és más városok kiürítésével a németek hozzávetőleg 100 ezer lengyel zsidót és 20 889 nem zsidó lengyelt öltek meg megszállási területükön.

Hitler és Sztálin is dacos ifjúként egy antikapitalista munkás párt tagjaként, majd vezéreként kerültek hatalomra. Mindkettőjüknek nehézségeik voltak a nőkkel. Egymástól tanulták a diktátorságot és a tömeggyilkosságot. A két rendszer is hasonlított egymásra, művészetük is a monumentális építészet és szobrászat jellegzetességeit mutatta. Szimbólum rendszerük is hasonló volt.

Hitler mindig is meg akarta támadni a Szovjetuniót, de egyszerre sok fronton nem tudott harcolni. Kizárólag ott találhatta meg az általa elképzelt életteret, amit a Mein Kampf-ban leírt. Alapos indoka volt rá, hogy 1941-ben indítson támadást. Úgy gondolta, hogy a Vöröshadsereg könnyű préda lesz a Wermacht számára, a jól begyakorolt villámháború alkalmazásával. 1940.december 18-án engedélyezte a Barbarossa-hadművelet tervét. Az eredetileg 1941 tavaszára tervezett támadást június 22-re halasztották, hogy biztosítsák a Balkánt. Ez Mussolini miatt volt, mert a Görögország elleni akciója nem sikerült. Ezért a németeknek kellett elvégezni a feladatot.

1941. június 22-én hajnalban megindult a német gépezet 600 ezer járműből, 3580 tankból, 7184 tüzérségi fegyverből, 2740 repülőgépből valamint 600 ezer lóból álló német hadtestek nyomultak keletre, csaknem 1500 km-es fronton.

Sztálin nem akarta elhinni, hogy legjobb szövetségese ilyen orvul rátámadt. Churchill később a II. Világháború legnagyobb balekjának nevezte Sztálint.

Magyarországon az autoriter állam antidemokratikus működtetése a jogok gyakorlásából a társadalom jelentős rétegeit zárta ki. Sőt a törvényhozás szintjére emelte az antiszemitizmust. Erősödött a zsidóellenes diszkrimináció. 1938-ban elfogadtak egy törvényt, amely szerint az üzleti és az értelmiségi pályákon 20 %-ra szorították az izraelita vallású személyek számát. Az úgynevezett első zsidótörvényt alig egy év múlva követte a második, amely az üzleti életben 12, az értelmiségi pályán 6 %-ra, az állami alkalmazottak körében 0 %-ra csökkentette az arányt. 1941 nyarán 18 ezer főt a magyar hatóságok Galíciába deportáltak, akiket az ottani ukrán és német alakulatok kivégeztek Kamenyec-Podolszkijban. A külpolitika legfontosabb törekvése a területi revízió volt. A hadsereg létszáma 1940-re 107 ezer főre emelkedett alapvetően gyalogságból állt. Ezen kívül 3 motorizált zászlóalj, két kerékpáros zászlóalj, egy gépesített tüzér-osztályból és egy felderítő zászlóaljból állt. A repülőgépek száma 247 volt. Az 1938 és 1940 közötti revízióra nem háborús cselekmények, hanem a Ribbentroppal kötött úgynevezett első (1938.nov.2.), illetve második (1940.aug.30.) bécsi döntés során valósult meg. Az első döntés szerint Szlovákia zömmell magyarok által lakott déli szegélye, a második döntés szerint Erdély északi része és a Székelyföld került vissza. A hadsereg bevetésével 1941 áprilisában a 40% magyar lakosságú Délvidék nagyobb részének birtokba vételére került sor. Ezek az események növelték a magyarokkal szembeni ellenszenvet, sőt gyűlöletet. Az első bécsi döntés értelmében (1938. november 2.) 40 ezer fős seregrész csak megszálló feladatokat látott el. A katonák többször kerültek összetűzésbe partizán alakulatokkal, ami gyakran vezetett a civil lakossággal szembeni kegyetlenkedésekhez. Ezek a számos ember halálát okozó atrocitások háborús bűnök voltak, de nem nevezhetők népirtásnak.

1942 tavaszán egy újabb 207 ezer fős (ún. II. Magyar Hadsereg) küldött a keleti frontra. Ez volt az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés során kialkudott részvételünk az oroszok elleni háborúból. Mivel a sereg fegyverzete nagyon gyenge volt és ruházata is csak nyári bevetésre volt alkalmas, nem tudta ellátni feladatát. A sereg 140 ezer katonából és 60 ezer fő munkaszolgálatosból állt, akik a bunkerek és futóárkok ásását végezték. Közöttük volt Rejtő Jenő, aki 1943 szilveszterén tüdőgyulladásban meghalt. Egy irigy senki kiderítette, hogy Reich Jenő néven egy zsidó családban született, ezért kellett meghalnia.

A sereg 1943 januárjában, a harminc fokos hidegben, éhesen, nyári ruhában, szinte csak kézi fegyverekkel ellátva, képtelen volt ellenállni az orosz támadásnak, amit egy erővel történő felderítés jelentett. (A felderítést vagy lopakodással, vagy kisebb támadást imitáló erővel szokás végrehajtani.) A felderítő egység úgy ment át a magyar hadseregen, mint kés a vajon. A tulajdonképpeni támadó csapatok még el sem indultak, amikor a védelem már összeomlott. 60 ezren fogságba estek, 40 ezren meghaltak, 35 ezren megsebesültek, akiket a menekülők otthagytak, mivel járműveik sem voltak. A sereg, jelentős része egyszerűen eltűnt.

Megerősödött az elhatározás, hogy a Kállai Kormány az angolszász szövetségesekkel tárgyalásokba kezd és felkészül a kiugrásra. Azért, hogy ezt megakadályozzák, a németek Horthy beleegyezésével 1944. március 19-én megszállták az országot. Ezután megalakult a Sztójay-kormány, amely mintegy 3 ezer megbízhatatlan magyar vezetőt váltott le. Döntő változás következett be a kb. 800 ezer fős zsidóság helyzetében is. A csendőrség és a közigazgatás aktív közreműködésével megkezdték a zsidók gettóba gyűjtését, majd deportálásukat a munka illetve megsemmisítő táborokba. 1944. június végéig 440 ezer főt, a vidéki zsidóság többségét elszállították, akik közül csak nagyon kevesen tértek vissza. 1944. szeptember 28-án fegyverszüneti delegáció indult Moszkvába. Az október 11-én aláírt megállapodásban Magyarország vállalta, hogy kiürít minden 1937 után visszaszerzett területet és hadat üzen Németországnak. Az október 15-re időzített átállási kísérlet azonban meghiúsult. Ezt követően Horthy-t, aki már erős demenciában szenvedett, leváltották és Szálasi Ferenc vette át az irányítást. Ő kitartott a németek és a háború mellett. Végig vitte Budapest ostromát, hogy fékezze az oroszok haladását, azért hogy Berlint az amerikai és az angol seregek érjék el az oroszok előtt. A budapesti gettóban összegyűjtött zsidókat belelőtték a Dunába. Itt nyíltan magyarok öltek magyarokat.

A hadműveletek 1945 áprilisában értek végett Magyarországon. A nyilasok rémuralmát az oroszok fosztogatásai, erőszakoskodásai követték. Sok 10 ezer embert a Szovjetunióba hurcoltak kényszermunkára. A háború négy éve alatt 600 ezer zsidó polgártársunk halt meg, 35 ezer katonát vesztettünk. Az 1938-as nemzeti jövedelemnek több mint ötszöröse, a nemzeti vagyonnak 40%-a pusztult el.

                                                                         folyt.köv.

 Az új hatalom.

Még folytak a harcok az ország nyugati részén, amikor 1944. december 21-én Debrecenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés. Jelentős részük Moszkvából hazatérő, vagy itthoni illegalitásból előlépő kommunisták voltak. 1945. január 20-án aláírták a fegyverszünetet és megkezdték a közigazgatás újraszervezését. A fegyverszüneti egyezményben Magyarország vállalta, hogy visszavonja csapatait az 1938 előtti határok mögé, és 300 millió dollár értékben jóvátételt fizet a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának. Még a háború idején Wilson, Churchill és Sztálin tartottak egy tárgyalást Jaltán. Itt megállapodtak az európai országok érdekövezetek szerinti felosztásáról. Magyarország a szovjet megszállási zónába került. Miután leszerelték és elvitték a gyárak berendezéseit, valamint a terményeket és az élelmiszert, az alapanyagokat, nagyon nehéz volt az újjáépítés megkezdése is. A visszavonuló németek felrobbantották a Duna hidakat, ezért egy időnként megnyitható ponton-hidat létesítettek. Majd egy-egy híd felépítéséhez a többi híd elemeit használták fel.

Az 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés a trianoni határokat állította vissza. A környező országokkal lakosságcserét hajtottak végre, míg az itteni németeket vagyonuktól megfosztva utasították ki. 50 ezer fős szovjet megszálló erő Magyarországon maradt. 1948. június 12-én tartott kongresszuson egyesítették a két munkáspártot és célként a szocializmust jelölték ki. Ezzel a parlamentalizmust végképp felszámolták. 1949. február elsején megalakult a népfront, amelynek elnöke Rákosi Mátyás lett. Folytatódtak az államosítások, 1948 őszén a mezőgazdaság kollektivizálása is megtörtént. 1944-49 között a régi politikai, gazdasági, társadalmi elit megmaradt tagjai háttérbe vonultak és vagyonuktól megfosztva túlélésre rendezkedtek be. A régi közszolgálati tisztviselőket alacsony képzettségű emberek váltották fel. Az egyházi iskolákat is államosították, eltörölték a kötelező iskolai vallásoktatást. A Tudományos Akadémián 1949. ősszén tagrevíziót tartottak, ahol a régi tagok több mint felét „tanácskozó taggá” fokozták le, vagyis kizárták a testületből. Külföldre menekült Bay Zoltán, Békési György, Szentgyörgyi Albert. Ezzel a tudományos élet harmadszor szenvedett pótolhatatlan veszteséget.

1951-ben ismét bevezették a háborús időkre hasonlító jegyrendszert. Általános szegénység volt, mindenki egyforma bért kapott, az orvosi ellátás ingyenes volt. Az 1945-ig szokásos rangokat eltörölték, mindenki „társ” volt. A hadseregben bajtárs, a civil életben polgártárs, az üzemekben szaktárs, az irodákban kartárs és a pártban elvtárs. 1949 után ezekből csak az elvtárs maradt. A nők szerepe felértékelődött, hiszen a háború nagyobb részt a férfiakat vitte el. Az oktatás közép-és felsőfokon is hozzáférhetővé vált a munkás és paraszti származású fiatalok előtt, de a minőség romlott. A történeti irodalomból semmit sem ismerhettek meg a tanulók. A szakmai könyvek még a könyvtárakból is hiányoztak. Nyelvoktatás csak alacsony színvonalú orosz volt. A filmgyártásban a magyar történelem forradalmi, szabadságharcos vonulatának patetikus és heroizáló feldolgozása és a zenés vígjátékok voltak jellemzőek. A sajtó sokszínűsége megszűnt, jelentős erőket mozgósítottak az ideológiai nevelésre. Tömeges méretű lett a sportolás, legnépszerűbb a labdarúgás volt.

folyt. köv.

1956.

Az egyetemi diákság már október 6-ától szerveződött és különböző követeléseket fogalmazott meg. 23-ára tűntetést szerveztek, ami a Petőfi-szobornál kezdődött. A járókelők közül sokan csatlakoztak hozzájuk, a Bem-szobornál már kb. 50 ezren voltak, és az esti órákban a Parlament elé vonultak. Ekkor már 100 ezren lehettek. Nagy Imre tartott beszédet. A Felvonulási-téren az összegyűlt tömeg ledöntötte a Sztálin-szobrot. A tüntetők harmadik csoportja a Rádió Épületéhez vonult, hogy követeléseiket bemondassák. Este, ehelyett Gerő Ernő beszédét sugározták, aki az MDP első titkára volt. Ő nacionalista tüntetésnek nevezte a felvonulást. Az addigi békés esemény átalakult fegyveres felkelésé és reggelre a felkelők győzelmével végződött. Közben a város több pontján fegyveres csoportok szerveződtek, akik felvették az orosz páncélos erőkkel, akiket Gerő kért a beavatkozásra. A fegyveresek fiatal munkások voltak, akikhez mások is csatlakoztak, köztük azok a bűnözők is, akiket a börtönökből kiszabadítottak. Szervezett irányításuk nem volt, ezért a csoportok egymástól függetlenül harcoltak. Ebből adódóan igaz az az állítás, hogy nem Nagy Imre vezette a forradalmat. Közös céljuk a függetlenség helyreállítása volt. A politikai rendezetlenség miatt újabb tüntetést szerveztek 25-én és a Parlament felé vonultak, amikor a fegyvertelen tömegbe sorozatok kaszáltak. Közel 100 halálos és sok sebesült áldozat volt. A népharag nagy erővel fordult az ÁVO-sok ellen. Részben ehhez kapcsolódva ismét felütötte a fejét az antiszemitizmus. Valószínűleg, nagyrészt börtönből kiszabadított fasiszta nyilasok voltak ennek hangadói. A Parlament előtti sortűz után leváltották Gerőt és néhány társát, az MDP új első titkára Kádár János lett. Nagy Imre és Ő is ellenforradalomnak nevezte a történteket, de 28-án átértékelve álláspontját, nemzeti demokratikus mozgalomnak minősítette. Ezzel, mintegy élére állt a forradalomnak. Bejelentette az ÁVH feloszlatását, amnesztiát ígért. Az MDP feloszlott és Magyar Szocialista Munkáspárt néven újjá alakult. Úgy látszott, hogy Moszkva is elfogadja ezt a megújulást, de a párt elnöksége Magyarországot csatlós államként nevezte és a jóvátételt további fizetésére kötelezte. Sokan várták az USA segítségét, de a jaltai megállapodás értelmében nem segíthettek.

A szovjet csapatok november 4-én hajnalban kezdték meg a bevonulást Budapestre. 8 órára már a Parlamentnél voltak. 7-én Budapestre érkezett Kádár, akit ugyanúgy a szovjetek állítottak az ország élére, mint Rákosit.

Megkezdődött a rendcsinálás, 59 végéig több mint 35 ezer ember ellen indítottak eljárást, 229-et végeztek ki. A megtorlások elől 200 ezren külföldre menekültek. Ez volt a negyedik kirajzás a XX. században. Mint mindig, elsősorban az értelmiséget tizedelte meg és a szellemi elit utánpótlási bázisát gyengítette. Ezek az események már az én életemben történtek, személyes tapasztalataim és élményeim vannak róluk. Önéletrajzi írásomban rövid fejezet foglalkozik vele.

Így csak 1978-ról néhány mondatot. Letelt a jóvátételi kötelezettségünk, végre kaptunk a nyugati országoktól hitelt és elkezdődhetett az ország fejlesztése. Az amerikaiak visszaadták a háború alatt lefoglalt koronát és koronázási ékszereket. Emlékszem, a TV-ben közvetített eseményre, az amerikai repülőgépből átrakták a küldeményt egy hosszú, dobozos Robur-tipusú postás autóba, a kormány-küldöttség átvette és elszállították. A diktatúra enyhülni kezdett, de nem vált demokráciává. Majd 1987.szeptember 27-én megalakult az MDF, 1988.március 30-án a FIDESZ, 1988.november 13-án az SZDSZ, 1988.november 18-án a Független Kisgazdapárt. A több párt rendszert szemérmesen pluralizmusnak nevezték.

1989.március 15-én Cserhalmi György színész 31 ellenzéki szervezet 12 pontját olvasta fel a közös ünnepi megemlékezésen, közte a szovjet csapatok kivonását. 1989.június 16-án Nagy Imre újra temetése, ahol Orbán Viktor ezt megismételte és valamiért a közfigyelemben az ő nevéhez kötődik ez a téma. A valóságban azonban a kormány már előrehaladott tárgyalásokban volt az oroszokkal ez ügyben. A 90-es választásokat Antall József vezetésével az MDF nyerte a Kisgazdákkal és a Keresztény Demokratákkal koalícióban. Egy ellenzéki paktum szerint Göncz Árpád író (SZDSZ) lett a köztársasági elnök, aki 56-os tevékenységéért életfogytig tartó börtönt kapott, de a 63-as amnesztiánál mentesítették a további börtön alól. Antall József még hivatali idejében meghalt, helyét Boros Péter vette át. Az 1994-es választásokon az MSZP győzött, az SZDSZ-el közösen alakítottak kormányt, a miniszterelnök Horn Gyula, volt kommunista politikus lett.

Abban az időben Németország még megosztott volt és a keleti-nyugati országrészekben lakó családok tagjai csak nálunk tudtak találkozni. A keletiek nem voltak hajlandóak hazatérni, és itt ragadtak, mert nem engedték át őket Ausztria felé a nyugati részre. Horn Gyula-ék az oroszokkal egyeztetve ezt úgy oldották meg, hogy rendeztek egy pikniket az Osztrák-Magyar határon, amihez megnyitották a határt. Itt átmehettek a kelet-németek Ausztriába, majd a folyamat megindulása után a közúti határállomást is megnyitották előttük. Az akcióval nagy megbecsülést szereztek német politikai körökben és kivívták a nyugat barátságát.

Valójában már nem is volt határkerítés, helyre kellett állítani egy rövid szakaszát, hogy a politikusokat fényképezni lehessen, ahogy ott csipkedik a drótokat.

A 98-as választásokat a Fidesz nyerte és a Kisgazdapárttal koalícióban Orbán Viktor miniszterelnöksége mellett, Torgyán József botrányos politizálása nyomta rá a bélyegét az időszakra.

Orbán Viktor egy szegény cigány családból származik, Soros György Alapítványa segítségével tudott tanulni. Tanulmányi ideje alatt a kommunista rendszer besúgójaként jelentéseket írt évfolyamtársairól és politikai környezetéről. Részleteket nem ismerünk, mert még soha nem esett át biztonsági átvilágításon. A későbbiekben egészségi állapota romlott és tudathasadása, valamint kényszermozgásai, sokszor vitték kínos helyzetbe. Jellemző tulajdonsága a gátlástalanság. A Fidesz egy kisebb vezetői csoportja láthatóan maga elé tartva, mintegy pajzsként, hogy ő csinálja, ami történik, miközben ők a pénzek lenyúlásával vannak elfoglalva. Céljuk, a nemzeti burzsoázia helyreállítása.

Már ebben az időszakban megkezdődött a Fidesz jobbra tolódása. Liberálisként kezdték, de az MDF belső ellenségeskedései és későbbi megszűnése, lehetőséget adott nekik a jobbközép elfoglalására.

2002-ben ismét az MSZP győzött és az SZDSZ-el koalícióban alakított kormányt. A miniszterelnök Gyurcsány Ferenc lett, aki KISZ-vezető volt a múlt rendszerben, azóta gyártulajdonosként szerepel a közéletben. Jó képességű politikus, de a szükségesnél nagyobb személyes ambícióval rendelkezik.

A 2006-os választások előtt, alatt és után folytatódtak a két pártcsoport közötti konfrontációk. A miniszterelnök párttársai előtt elmondott indulatos beszédében az államigazgatás, az egészségügy és az oktatás átalakításának szükségességéről beszélt. (őszödi beszéd) Valaki, akinek kiléte nem derült ki, (de azért sejttették) kiszivárogtatta a beszéd felvételét. Erre hivatkozva az ellenzék követelte az új választások kiírását. Ennek kikényszerítése érdekében a Fidesz utcai zavargásokat szervezett, futball-huligánok részvételével. Ez durva atrocitásokhoz vezetett, autókat gyújtottak fel és a TV-székházat is elfoglalták, egy részét felgyújtották, összetörték. A rendőröket meglepte az erőszak mértéke és 110 rendőr, valamint 15 tüntető megsérült. Ezután engedélyezték a rendőröknek a gumilövedékek használatát. Ez megfordította az arányt, 10 rendőr és 120 tüntető sérült meg. Gyurcsányt az országgyűlés a helyén hagyta. Később mégis lemondott és átadta helyét Bajnai Gordonnak, aki gazdasági szakember, szelíd, erőszaktól mentes ember, ezért az adott körülmények között nem tudott jelentős változást elérni.

Gyurcsány kiválása után a 2010-es választásokon az MSZP a képviselői helyek 15 %-át tudta megszerezni. A választások győztese a Fidesz-KDNP koalíció lett, 68 %-kal. 2014-ben ugyanez ismétlődött. A 94-es választás győztese az MSZP-SZDSZ koalíció már volt kétharmados többségben, de az akkori miniszterelnök nem indított alkotmánymódosítást, mert az csak valamennyi parlamenti párt egyetértésével lehetséges.

A Fidesz-KDNP viszont nem volt erre tekintettel és megváltoztatta az ország nevét, alkotmányát, bírósági rendszerét, a választójogi törvényt. Céljuk, a hatalom erősítése és a tekintélyelvűség kialakítása volt, hasonlóan Bethlen István 1921-22-es kormányzati ciklusokon átívelő folyamatosságnak és a stabilitásnak a biztosítása. 2018-ban ismét megnyerték a választást, de itt már csalásra is szükség volt, hogy meglegyen a kétharmad. Amikor a választás napján látták, hogy baj van, lekapcsolták a számítógépes hálózatot és a szavazólapok összesítése nélkül kihozták a végeredményt. Nem a körzeti szavazó bizottságok, hanem a központi rendszer informatikusai követték el a csalást.

Én egy 1200 fős faluban élek, a feleségemmel mindketten egy kis pártra szavaztunk és este a TV-ben láttuk egy futó címszalagon, hogy a falunkban arra a pártra nulla szavazatot adtak le. Tehát a mi szavazatunkat is ellopták.

Jelenleg úgy állunk, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek és teljesen tehetetlenek vagyunk, mert az ügyészség nem indít ellenük vizsgálatot, bármennyit is lop a hatalom. Sok ember pedig bedől a Soros Györgyöt emlegető, migráns invázióval riogató kampány szövegnek. Pedig kiderült, hogy két amerikai választási tanácsadó találta ki és adta el a Fidesznek ezt a témát, amit ők már 10 éve nyomnak úgy, hogy teljesen maguk alá gyűrték a közszolgálati tévét, rádiót és valamennyi írott sajtót.

A folytatásban az amerikai kampány szakértők munkájáról szóló, svájci magazin cikkének rövidített változatát adom közre.

folyt.köv.

 

             Szerző: Hannes Grassegger (Das Magazin Svájc 2019.jan.12.)

                                            A Finkenstein formula

Artur J. Finkenstein tanácsadóként győzelemhez segítette Reagan-t és Netanjahu-t is. A mesterműve viszont, a Soros György elleni kampány lett. A legközelebbi munkatársa most először nyilatkozott újságírónak.

„Ő maga az Antikrisztus. A legveszélyesebb ember a földön. Egy idős, gazdag férfi, egy spekuláns, aki nemcsak az angol font 1992-es összeomlását okozta, hanem az 1997-es ázsiai válságot, sőt a 2008-as világválságot is. Tönkre tette a Szovjetuniót, majd Jugoszláviát, hogy szabaddá tegye az utat az arab és afrikai migránsoknak, hogy elűzhessék az európaiakat. Szélső baloldaliakat támogat, meg akarja buktatni az Egyesült Államok elnökét és drogkereskedelemből, valamint pénzügyi csalásokból él. Mindemellett az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust is finanszírozza. És már gyerekként kiszolgáltatta a zsidókat a náciknak, pedig ő is zsidó.”

Ebből csak annyi igaz, hogy zsidó.

George Birnbaum

Finkenstein egy zseni volt. A számok embere, egy ún. közvélemény kutató. Ennek alapján adott a politikusoknak tanácsokat, mit tudnak a saját hasznukra fordítani. Dolgozott id. George Bushnak és Donald Trampnak is, ahogy David B Cornstein magyarországi nagykövetnek is. Az ő kreálmánya a „Tegyük újra naggyá Amerikát!”

A félelem, mint üzemanyag.

Finkenstein ezzel olyan formulát követett, amelyet közben is fejlesztett, a negatív kampány stratégiát. Ennek a módszernek az a célja, hogy a másik kampányát támadja, ahelyett, hogy saját programot mutatna fel. „Mindig támadni kell, aki nem először üt, azt mások fogják megütni.” Minden kampányának szüksége volt egy ellenségre, akit le kell győzni. Eközben semmire nem volt tekintettel. Arról volt híres, hogy a liberális kifejezést szitokszóvá tette.

Birnbaum 2006-ban alapította Finkensteinnel közös cégét. Együtt tervezik meghódítani kelet Európát. Dolgoztak Romániában és Bulgáriában is, 2008-ban Magyarországon Orbán akarja visszaszerezni régi pozícióját. Ebben régi barátja Netanjahu siet a segítségére. Ő közvetítette ki a kampányszakembereket Orbánnak. Egy évre szerződtették őket, hivatalosan a Századvég csoportnál dolgoztak. A 2010-esválasztáson az ellenfél gyenge pontjaira koncentráltak és saját jelöltjüket távol tartották a reflektorfénytől. A kormányzó szocialistákat elsöpörte a támadássorozat. Birnbaum még ma is csodálkozik azon, milyen egyszerűen ment az egész: „a szocialistákat már a 10-es választások előtt lesöpörtük az asztalról”. Gyorsan találtak új ellenfelet. Magyarország akkor a gazdasági világválság hatásaitól szenvedett és pénzügyi támogatásra volt szüksége. A hitelezők viszont megszorító intézkedéseket vártak el, így a Világbank, az EU és az IMF is. Emiatt azt ajánlották Orbánnak, hogy következő ellenségként a „bürokratákat és a külföldi nagytőkét” nevezze meg. Orbán kétharmados többséggel megnyerte a választást. Míg Orbán azon fáradozott, hogy újra írja az alkotmányt, a tanácsadóknak hiányzott egy újabb ellenségkép. Nem volt már ellenzék. Ennek az előnynek a megtartásához „nagy energiaszintre” lesz szükség. Valami olyan erőteljes okra volt szükség, mint Tramp  falépítése a mexikói határon. Finkenstein azt mondta, „az emberek nem a nácik, hanem Hitler ellen harcoltak, és nem az Al-Kaida, hanem Oszama bin Laden ellen. Ki tudna annak a tűzokádó sárkánynak a bőrébe bújni, akit Orbánnak népe segítségével kell legyőznie?”

Orbán egy alternatív drámai történelmet akart. Ebben barátja, a történész Schmidt Mária volt a húzóerő. Egy harcias nő, aki sok pénzt örökölt, és aki úgy állítja be a Hitlerrel lepaktáló Magyarországot, mint ártatlan áldozatot, akiket körbevettek az ellenséges erők. Magyarország állandó ostrom alatt áll. Először a törökök, majd a nácik, majd a kommunisták miatt. Nekünk kell megvédeni a kereszténységet. Egy olyan ötlettel áll elő Finkenstein, ami olyan nagy és ördögi, hogy még őt is túléli. Lényegében a nagytőkések történetének folytatásáról van szó. Valaki, aki a nagytőkét nemcsak irányítja, de meg is testesíti. Valaki, aki Magyarországon született. Idegen, de mégis ismerős. Ez a személy pedig Soros György. És Birnbaum azonnal felismerte az ötlet zsenialitását. „Soros a tökéletes ellenség”. Ebben a pillanatban megszületett a Soros-szörny. Egy milliárdos, aki oly hatalmas és világszerte olyan kapcsolati hálóval rendelkezik, hogy Orbán mögött az egész nemzetnek fel kell sorakoznia, hogy együtt le tudják győzni. Itt Magyarországon a gyűlölet egy olyan célpontját alkották meg, amelyet azután világszerte több politikus is átvett.

Annak ellenére, hogy sok segítséget adott Magyarországnak, és a térség más országainak, személy szerint Orbánnak is, ő volt „az ellenség, mint eszköz a cél eléréséhez”. Orbánnak jól jött a kampánytéma, az orosz együttműködés, Ukrajna vagy az arab világgal való kapcsolat esetén, mivel a „közös ellenség összeköt”. A gyűlölet kampány első áldozata az Ökotárs Alapítvány volt. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki a feltételezett Soros lakájok irodájába, számítógépeket, iratokat foglaltak le és hónapokig tartó vizsgálatokat folytattak. A pénzeket blokkolták. A nyomozók nem találtak semmit, de az NGO-ról szóló ellenségkép elkészült. Gyengíteni akarják a nemzetállamot és menekültekkel akarják elárasztani. Ezek az akciók egy kifinomult pingpong játékban bontakoztak ki, az egyik oldalon „leleplező” cikkekben, másikon a kormány hivatalos „reakcióiban”. Később 2017 februárjában megvonta a Soros által alapított CEU egyetem működési engedélyét. Emellett állandóvá válik a Stop Soros  szlogen mantrázása. Soros volt a tökéletes ellenség, aki sosem üt vissza, mondja Birnbaum. Ez annyira kézenfekvő volt. Ez volt a legegyszerűbb az összes termékünk közül. Csak be kellett csomagolni és piacra dobni.

Ezen a ponton fel kell hívni a figyelmet egy másik aspektusára is: két zsidó származású politikai tanácsadó egy másik zsidót tűz ki egy kampány céltáblájára- antiszemita vonásokkal.

Így lett a szavakból valóság.

Birnbaum lehangoltan mondja: „Visszatekintve talán őrültségnek látszik, amit tettünk, de akkor helyes volt. A mi kampányunk senkit nem tett antiszemitává, aki ne lett volna már azelőtt is az.”

Decemberben bejelentették a CEU költözését Bécsbe. A Nyílt Társadalom Alapítvány pedig Berlinbe költözött.

Artur Finkenstein 2017 augusztusában meghalt.

2011-ben egyik beszédében azt mondta:

„Meg akartam változtatni a világot, és ezt meg is csináltam. Rosszabbá tettem.”

Az elmélet felfedése után a módszer már használhatatlan, ugyanis a sorosozásra nem kell válaszolni, csak annyit kell mondani, hogy a hülyeségre nincs ésszerű válasz, csak gyógyszer.

/Az utolsó mondat személyes álláspontom./

VÉGE